Én tényleg akartam, de nem sikerült elérni az "elég jó" szintet. Még a Lancerbe épített gazdaságos hifi is összeszedettebben szólt... :( Nincs mit tenni, át kell építeni ezt a rendszert.
Rádió csere
Szétnéztem az 1 DIN-es fejegység kínálaton és megakadt a szemem a Clarion CZ703E-n. 3 sávos aktív hangváltó, viszonylag finom lépésekben (2,3 cm) állítható csatornánkénti időkorrekció, 5 sávos parametrikus equalizer, 3 pár 5 V-os RCA, bluetooth kihangosító és USB. Tényleg nagyon jól használhatóak az audio beállításai és a szerintem kissé magas, konstans zajszintet leszámítva (digitális hangerőszabályzás?) a hangja is rendben van, még a beépített végfokainak is. A bluetooth gyorsan csatlakozik a telefonomhoz, stabil és a kihangosítója külső mikrofon nélkül is kifejezetten jó minőségű. A rádió része nagyon érzékeny, az AF viszont kicsit lassan működik.
Persze nincsen rózsa tövis nélkül, ugye. A könyvtárkezelése béna, a formátumok támogatása kimerül az MP3-ban és a WMA-ban, emiatt az USB számomra teljesen haszontalan. A másik nagy probléma a kijelző: gagyi és napfényben olvashatatlan (gyenge megvilágítás és domború fényes előlap kombinációja). Tudtam ezeket előre, ezért eleve úgy álltam hozzá, hogy tulajdonképpen egy jóhangú, sokféle audio beállítással rendelkező AUX bemenetes CD-rádiót veszek. Ebben a tekintetben nem is ért csalódás.
A csere folyamata sokmindenben hasonlított a régi Touran beépítéshez, ezért erre itt nem is vesztegetném a szót. A rádió beépített végfokait kivezettem a közép- illetve a magassugárzóhoz. Az erősítő most a mélyládát és az ajtóban a mélyközép hangszórókat hajtja meg a rear RCA kimenetről (RCA elosztóval).
Magassugárzó csere
Szerencsém volt, mivel éppen akadt egy pár eladó használt Morel MT1. Öreg, még az internet előtti időkből származó, klasszikus Morel iskolát követő magassugárzó ez. Egy A oszlop beépítésből "esett ki" autóeladás miatt, ezért semmilyen tartozék sem volt hozzájuk. Sebaj, a rendszer aktív, a gömbformát mint "hangdobozt" pedig már régóta ki akartam próbálni. A gyári hely persze nem jöhetett szóba, a magassugárzóknak felém kell nézni. Ugyanakkor közel kellene maradnia a középsugárzóhoz, hogy amennyire lehet pontszerű maradjon a hangforrás.
A koncepció ellenőrzésére 7 centis hungarocell gömbökbe faragtam bele a két Morelt. Ehhez szükséges egy éles kés, egy szélesebb műanyag kaparó eszköz (IKEA Kalas kés) és türelem. A hangszóró átmérőjének és mélységének megfelelően vágtam egy üreget majd ideiglenesen beszereltem a hangszórókat. A próba sikeres volt, a magastartomány kisimult: a koncepció abszolút életképes.
Szétszedtem a beépítést és úgy gondoltam, ha már kéznél vannak a hungarocell gömbök, meg kellene próbálni rendesen kidolgozni őket. A kábelátvezetéshez beépítettem egy szívószál darabot, körben papírgalacsinnal kitámogatva. :) Mivel a hungarocell súrlódási zajától a világból ki tudnék futni, a hangszóró kivágást teljes egészében kibéleltem bandázsszalaggal. Így a magassugárzó esetleges kis rezgései az úthibák miatt nem nyikorgatják az anyagot.
A külső felület kezelése is izgalmas kérdés. A hungarocell amilyen olcsó, annyira hálátlan anyag ebből a szempontból. Némi netes keresgélés és egy próbadarab után úgy döntöttem, hogy két réteg vízbázisú faragasztóval (Palma Fa) alapozom, majd csiszolom (180-as papírral) és matt fekete akril festékkel fogom őket lefesteni. Az alapozással nem volt gond, a faragasztó jól köt a porózus hungarocellhez, nem marja az anyagot és szépen feltölti a hungarocell krátereit. A faragasztót a gömbformán egyszerűen az ujjammal kentem szét, a rétegek között 24 órát, a csiszolás előtt 48 órát hagytam száradni. A felület száradás után olyan lesz, mintha lakkozva lenne.
Az akrilfesték már nem volt ennyire egyszerű, főleg mivel most használtam életemben először. Ha újból próbálkoznék, biztosan spray-vel kezdenék, de valamiért úgy gondoltam, hogy ecsettel jobb eredményt érhetek el. Első körben felvittem egy réteg tömény akrilt, persze az ecset hatalmas krátereket hagyott benne, különösen a bal oldali gömbön, amin a már száradóban lévő akrilt próbáltam utólag szétteríteni... Itt még nem volt vége: megpróbáltam nedves papírral kicsit simítani rajta, amivel tényleg sikerült teljesen tönkrevágni mindent. Némi célzott tömény akril kezeléssel és pár plusz réteggel szerencsére meg lehetett menteni.
Végül azért rájöttem, hogyan lehet akrillal sima felületeket festeni. Az ecset helyett vastag, sűrű szivacsot kell használni. Első rétegnek jó a tömény akril, mert az tökéletesen takar, viszont csíkos lesz. Ezután keverni kell kb. 1/3 arányban vizet a festékhez és ebből (szintén szivaccsal) úgy kb. 10 réteget (nem vicc) felvinni. Minden réteg között legalább 30 perc száradási időt és 3-4 réteg után egy legalább 2-3 órás pihenőt kell hagyni. Ha gyorsabban próbáltam felvinni a rétegeket a festék megrepedezett. Ezt utólag, a problémás helyekre célzottan felvitt tömény akrillal és további, immár szakszerűen felvitt higított rétegekkel szerencsére lehetett korrigálni.
Aktív rendszerben a magassugárzó elé kell egy védőkondi. A kondi célja kettős: egyrészt véd az erősítő esetleges ki/bekapcsolási zajaitól (a Clarion végfoka olyan DC-t nyom ki bekapcsoláskor, hogy rossz nézni), másrészt véd tőlem, ha véletlenül túl alacsonyra állítanám a keresztezési frekvenciát. A kondi méretezésének alapelve, hogy a megcélzott aktív keresztezési frekvencia alá 1,5-2 oktávval kell hangolni, hogy ne zavarjon bele (nagyon) az aktív hangváltóba illetve a keresztezési frekvencián a fázisviszonyokba.
Mivel nem akartam a lehetőségeimet korlátozni (és a Morelt gond nélkül le lehet engedni akár 2 kHz-ig), kb. 700 Hz-re vagy az alá kell méretezni a kondit. Ez 4 Ω névleges impedanciára számolva 56 µF. Két fólia kondi ilyen méretben nagyjából a használt Morel árának a 1,5-szeresébe kerülne. A mentőötlet Elliottól jött: állandó üzemű motor kondenzátor. Nem szokatlan ez a felhasználás és többen is jó eredményekről számoltak be (nyilván erősen függ azért ez a konditól is). Egy ilyen kondi legnagyobb hátránya a mérete: 5 cm átmérőjű és 12 cm hosszú, nem fog megbújni az első kis résben.
A konkrét példány esetemben egy vezetékes Miflex MKSP-5P, 60 µF-os fémezett polipropilén 5 % tűréssel (500 VAC). Az élettartama ebben a felhasználásban nagyjából örökélet + 1 nap, beszerzési forrástól függően darabja 2 - 3.000 Ft között kapható. Ez még mindig relatív sok pénz egy olyan alkatrészért, amire optimális esetben egyáltalán nem lenne szükség, de jobb, mint az elfüstölt dóm. :) A vezetékes változat azért jó, mert így teljesen zárt a rendszer, nem kell a kondenzátor terminálok szigetelésével foglalkozni.
Középsugárzó beépítés
A Morel elég magasra tette a lécet és mivel már nem ragaszkodom a rejtett beépítéshez úgy gondoltam megpróbálom a Vifa/Peerless TG9FD-10-04-et. Ezzel már a régi Tourannál is szemeztem, de kétséges volt, hogy elfér-e a gyári rács alatt (egyébként nem). Ez egy elég széles frekvenciatartományban használható hangszóró üvegszálas membránnal. A cél a 250 ~ 4.000 Hz közötti tartomány lefedése egy nagyjából végtelen hangfalas beépítéssel, a műszerfal tetején lévő gyári közép/magassugárzó helyen.
Szerda délután rendeltem a két hangszórót Hollandiából, következő kedd délután hozta a futár. Csomagolásra nem szoktam karaktereket fecsérelni, de ez megérdemli: fél centi vastag kétrétegű kartondobozban papírpárnákkal körülvett masszív hungarocell tömb, benne fixen rögzítve a két hangszóró. A hangszóró maga is nagyon csinos kis portéka. A kosár műanyag, ez szokványos megoldás a Tymphany olcsóbb szélessávúinál. A membrán fehér üvegszál fekete porvédő sapkával, a lengőrendszer a kosáron és a pólusfuraton keresztül is szellőzik. A névleges terhelhetőség 10 W, az Xmax 2,6 mm.
A középsugárzó beépítése teljesen egyszerű dolog lenne, ha nem lenne az az acélidom a műszerfalban. Pont a gyári közép/magassugárzó hely alatt van és ami a képen nem látszik, hogy a másik oldalról nézve is pont ilyen: már a TG9FD pici mágnese is elakad benne. Ez nem egy tizedmilliméteres biliacél, hanem rendes szerkezeti elem, nem szabad babrálni vele. El kell fogadni, hogy ennyi hely van és ebből kell kihozni valamit. Mivel a rács alatt nem fér el a hangszóró (próbáltam), úgy döntöttem a rács repül és felkerül a műszerfal szintjére a hangszóró. Akusztikailag amúgy is sokkal jobb így, a gömb mellett meg már mit számít még egy kis villantás? :)
A felületszerelés persze nem olyan egyszerű. A műszerfal nem sík, pont annyi görbület van benne (kb. 6 mm a hangszórórács két vége között), hogy ne lehessen csak úgy egyszerűen kivágni egy méretben passzoló előlapot a hangszórónak. A gyári rács egy peremen ül, ami 10 mm-el a műszerfal szintje alatt van. Volt itthon 2,5 mm-es egyik oldalán festett HDF lapom (egy régi szekrény hátlapja). Ez négy rétegben pont kiadja a megfelelő vastagságot és egy kis trükközéssel megoldható a hajlítás illetve a hangszóró süllyesztett beépítése is. A hajlítás trükkje, hogy polifoam és szivacsdarabot raktam a HDF lapok alá a ragasztáskor középen. Vékony nyomólapokat használtam, amiket a széleken szorítottam össze erősen pillanatszorítóval. Ettől a nyomólapok - és velük a HDF lapok - elhajlanak, az összeragasztott lapok száradás után ívesek lesznek.
Első lépésben csak egy-egy HDF lapot ragasztottam egymáshoz, így 4 db 5 mm vastag hajlított lemezt kaptam. Az előlapot másképpen kell vágni az alsó és a felső 5 mm-en a szellőzőrácsok rögzítése miatt, ezért két sablont készítettem és a ragasztást is két lépésben végeztem el. Miután a két sablon alapján kivágtam a két alsó és felső oldali 5 mm-es lapokat a már hajlított lemezekből, egymással is összeragasztottam őket, majd a 4 lapból álló szendvicsből kivágtam a hangszóró beépítési körét. Ezután jöhet a főpróba. Kiderült, hogy a 4 réteg kicsit sok, ezért kb. 2 mm-t lefaragtam körbe a hátlapon, hogy lejjeb kerüljön az egész.
Ezután az előlapokat 5 mm vastag sötétszürke szivaccsal és hangszóróselyemmel vontam be. Az élét, amit nem fed a szivacs fekete akrilfestékkel egy rétegben befestettem. A szivacsot közönséges Pritt ragasztóstifttel, a hangszóróselymet a keret szélein Palmatex ragasztóval rögzítettem. A kárpitozás célja elsősorban a kisebb vágási pontatlanságok elrejtése (a gyári rácséval megegyező illesztési pontosságot a házi eszközeimmel nem tudom produkálni). A szivacsot beengedtem a hangszóró pereme alá, ezzel egyúttal a hangszóró rugalmas felfüggesztése is megoldódik és a süllyeszés apró hibái sem látszanak. A puha felület valamennyire a magassugárzó műszerfali visszaverődéseit is csökenti talán (főleg a bal oldalon).
A műszerfalba kétoldalas montázsragasztóval illetve gyurmaragasztóval szereltem be az előlapot. A közép-magassugárzó hely aljába M4-es menetes kárpitpatentokat szereltem, ezekbe van belehajtva a hangszórókat rögzítő M4 × 30-as belső kulcsnyílású (imbuszfejű) csavar. Rengeteget gondolkodtam rajta és dolgoztam vele, mire ez a középsugárzó beépítés így létrejött és a sok munka meghozta a gyümölcsét. Mechanikai zörej, rezonancia egyáltalán nem hallatszik semekkora hangerőnél sem.
Értékelés, beállítások
Ez az első olyan beépítésem, amiben a hangszórók nincsenek elrejtve. Alapvetően nem stílusom az autóban "kirakni" a hifit, de őszintén szólva nem bánom, hogy így alakult.
A beépítés kifejezetten visszafogott, egyértelműen látszik rajta, hogy nem a show miatt ilyen. Mivel elég magasak az elvárásaim az ilyen szem előtt lévő barkácsolásokkal szemben kicsit féltem is, képes leszek-e megfelelő minőségben megoldani a feladatot. Sok kihívás volt ebben a beépítésben, de a végeredményt elnézve nem érzem úgy, hogy pironkodni kellene miatta.
A hangja? A rendszer számomra minden igényt kielégítően muzsikál. Nagyszerű, stabil sztereó, nagyon jó tonális egyensúly és zenei felbontás jellemzi kis és nagy hangerőn is, bármilyen zenei stílussal. A hangszórók felköltöztetése a műszerfalra jó ötlet volt. Hihetetlen, mennyire jól visszaadja a rendszer az apró zenei részleteket, még kis hangerőn is, ahol a menetzaj nagy ellenség. Rendkívül elégedett vagyok az eredménnyel, a sok munka és a komponensek alapos kiválasztása meghozta a várt eredményt, ennél jobb rendszerre nekem nincs szükségem.
A klasszikus autóhifi ötlete tévút volt, elsősorban a gyári hangszórók miatt. Összeségében azért nem sajnálom azt a kis kitérőt. Egyrészt az akkori beépítés a rádió kivételével megmaradt, másrészt szereztem vele sok-sok tapasztalatot. Úgy néz ki, végül mégis csak az első Touran beépítés felturbózott változatánál kötöttem ki. Akit egyszer a háromutas futásidőkorrigált rendszer szele megcsapott...
Az ajtók rezgéscsillapítását még meg kell csinálni (majd tavasszal), de azzal végre pontot tehetek a Touran autóhifi projekt végére.
