Első kihívás a mikró. A beépíthetőket valami érthetetlen okból kb. ötszörös szorzóval mérik a szabadonálló gépekhez képest. Egy kizárólag melegítésre használt eszközért nem szerettünk volna 70-100 ezer forintot költeni csak azért, hogy beépített legyen, ráadásul fehéret ilyenből nem is találtunk.
Egy oldallapból (IKEA terminológia szerint takarólap) vágtam ki keretet, ami körbeveszi a mikrót. Maga a felsőszekrény egy egyébként beépített mikróhoz tervezett szekrény. A keretet belülről az alsószekrények fali rögzítéséből megmaradt "L" vasakkal oldottam meg, ehhez van takaró műanyag is, így jól integrálódnak a szekrénybe. Az oldallap egyébként forgácslap fenyő furnérral (igen, valódi furnér) borítva, pácolva. Nem gondoltam volna, azt hittem ugyanúgy táblásított fenyő, mint a szekrényajtók. Nem is értem, miért nem abból van. A vágások mentén így kilátszott a forgácslap, szerencsére a lábazathoz kapott élfólia elég volt rá.
A következő kihívás a páraelszívó. A fehér szekrénydoboz eltakarásának szabvány IKEA megoldása mindkét oldalon egy-egy oldaltakaró lap. Ennek nem kívánt mellékhatásaként viszont a felső szekrénysor 2,5 cm-t elcsúszik az alsóhoz képest. Az elcsúszás még csak-csak, de a plusz takarólap látványa nagyon nem jön be nekem. Inkább egy oldaltakaróból kivágtam az elszívó alá mindkét oldalra egy-egy passzentos darabot, így a szekrényeket teljesen össze lehet tolni. A kivágást pusztán az nehezítette, hogy az elszívó alja nem egyenes, de pontos méréssel elsőre jó lett (sablont csináltam előtte kartonból). Elég volt az egyik felét lemérni, a másikat már csak át kellett jelölni. Ezzel ráadásul spóroltam is egy takarólapot.
A vágást dekopír fűrésszel csináltam, finom fűrészlappal. A szúrófűrész a vágási oldalon megsérti a furnért, de a túloldalon tökéletes kontúrral vág. A vágás helyét úgy kell feljelölni, hogy a túloldali felület lesz majd használható.
