A kaposvári házzal annak idején "ajándékba" megkaptuk konyhabútort is. Az a fajta volt, amit azért hagytak ott, mert különben kidobták volna. '80-as évek formaterve sötétbarna előlapokkal, sárga üveggel, igazán lehangoló volt. Sajnos nincsenek róla képeim. Mivel pénzünk a teljes cserére nem volt (6 méter konyhabútorról van szó) egy többlépcsős felújításon esett át:
- A szekrénysor kiegészítése a garázsban és a padláson talált elemekkel;
- A hiányzó felsőpolc elemek elkészítése;
- Munkalap cseréje;
- Fogantyúk cseréje;
- Az összes előlap és a sarokpántok cseréje;
- Hagyományos szorulós fiókok komplett cseréje görgős szerelvénnyel.
A régi szekrényből csak a szekrények váza (doboz) maradt meg, ezt leszámítva gyakorlatilag a teljes konyhaszekrényt újraépítettünk. Konzervatív színeket választottunk, éger munkalapot a frontokra aluminium fogantyúkkal, cseresznye színű munkalappal. A bútorlapokat lapszabászatban vágattuk, itt a bemarást is elkészítették a sarokpántokhoz, de a 45 fokos levágást a sarokszekrényhez nem vállalták.
Ezt házilag nem akkora kihívás megoldani. A vágást fel kell rajzolni és egy távtartót kell pillanatszorítóval rögzíteni úgy, hogy a szúrófűrész pont a jelölésen vágjon. Az én fűrészem talpa 3 cm széles, ennyivel kellett beljebb rögzíteni a távtartót. A dekopír mindig az átellenes oldalon vág szépen, ezért úgy kell jelölni, hogy a lap feltűnőbb oldala legyen alul. Az eredmény egy tökéletes 45 fokos vágás amit vasalható élfóliával lehet lezárni.
A sarokszekrény nagy trükkje az ajtó. Sokat töprengtem, hogy vajon milyen sarokpánttal oldják ezt meg, de egy konyhabútor stúdióban fény derült a titokra. Roppant egyszerű, a szekrényajtó ugyanis nem az oldalsó lapra van pántozva (ekkor kellene a sarokpántnak 135 fokos szögben nyílni). Az ajtó szélénél a sarokban a szekrény alsó és felső fedlapját kötik össze egy bútorlap darabbal, ami az oldalfallal 45 fokot zár be. Ez az összekötő így a sarokszekrény ajtajával simán derékszöget zár be, erre van teljesen hagyományos sarokpánttal felszerelve az ajtó. Sajnos erről sincs képem.
Viszonylag sok munka volt a felső szekrény keretek ("dobozok") elkészítése. Nem azért, mert bonyolult, hanem mert sokat kellett pótolni. A felsődoboz alapvetően 4 bútorlapból áll, a hátulja fehér farostlemez. Az oldalsó lapok éleit nem fóliáztam, utólag belegondolva inkább mégis kellett volna, mert ez jelentéktelen plusz összegbe került csak volna. Az eredeti tervek szerint a felső szekrénysor alján lett volna egy teljes fehér bútorlap és élszegély, a tetején pedig koronavilágítás, de ez nem készült el addigra, mire elköltöztünk. A felső szekrényeket "L" vassal rögzítettem a falhoz, a szomszédos szekrényeket pedig egymással is összecsavaroztam.
A fiókok elkészítése a legidőigényesebb. Magát a fiókot 15 mm-rel kell kisebbre csinálni, mint a nyílást, ekkor fog a görgős csúszka jól passzolni. A fiókot körben bútorlapból, alul farostlemezből készítettem, erre van rácsavarozva a görgős csúszka. Ez így kellően masszív de még nem túl nehéz, a józan ész határain belül szabadon pakolható, nem fog leszakadni.
A fiók felszerelésének legizgalmasabb része az előlap felcsavarozása. Mivel a fiók semmilyen irányban sem állítható, nagyon pontosan kellett dolgozni. Első lépésben felkerült az előlapra a fogantyú, mivel a hozzá adott csavar nem ért volna át két bútorlapon. A fiók előlapján a fogantyú csavarfejének 10-es fúróval süllyesztést "martam". A fiókot a helyére raktam és amilyen pontosan lehetett feljelöltem azt a pozíciót, ahol a fiók előlapja egyenesen áll.
Ilyen lett, miután elkészült. Nem nagy extra, asztalosok talán mosolyognak is egyet rajta, de nekünk tetszett, a gépekkel együtt olyan "nagyon egyben van" érzése volt.
A teljes felújítás (gépek és mosogató nélkül) 2006-ban kb. 110.000 Ft-ba került, a meglévő szekrények keretének felhasználásával kb. 50.000 Ft-ot spóroltunk. Bár az új lakásunkban már én sem barkácsoltam, de ha az anyagiak korlátozottak viszont megvan a felszerelés, az idő és a kedv, érdemes lehet belevágni.
