A Gract eredetileg egy 2.1-es aktív "PC speaker" lett volna. Közel két évtizede kezdte el Szasza barátom építeni az én "megrendelésemre", de végül csak a szatelitek készültek el belőle, a mélyláda és az erősítők nem. A teljes hangszórókészlet Somogyi lett volna, a szatelitek SBX-1320/MS és DTF-20 (ezek mind mágnesesen árnyékoltak, akkoriban ez még fontos volt a képcsöves monitorok miatt), a mélyláda pedig SRP 2030.

A szatelitek 4 literes zárt dobozok, 10 mm-es MDF-ből készültek, belül kb. 5 mm bitumenréteggel. Matt fekete akrillal vannak festve és eléggé mutatós darabok voltak eredetileg, de a költözések és a műhelyhasználat1 hagyott rajtuk bőven nyomokat. Valahol volt egy rendes fotóm ahol eredeti fényében látszott, de azt sajnos elkevertem valahová és csak ezzel a rossz minőségű kivágással tudok szolgálni.

Még látható a poti szára, ami a hangerőszabályzó lett volna. A dobozok az eredeti hangszórókészlettel és a hangváltóként bennük lévő 4,7 µF-os kondenzátorral ezt tudták:

Innen szép nyerni. :) Az impedancia menete viszont példás volt:

Meghajtó elektronika tekintetében maradtam a korábban már bevált műhelyrádiós1 koncepciónál, ami egy Pioneer DEH-P5800MP autórádiót jelent. A Gract továbbra is a műhelyrendszerben marad, de a műhelysarok immár egy fűtött garázsban található.

A szatelitek átalakítása

Az átalakítás a hangszórókészlet cseréjével kezdődött. Az SBX 1320/MS helyére egy vele kb. egyidőben vásárolt (és azóta egy dobozban őrzött) 6 ohmos PSS M'SIA 2499 297 59406 került. Magában meghajtva és összehasonlítva az SBX-szel úgy tűnt, ennek élettelibb a középtartománya és jelentősen érzékenyebb is.

Ez a hangszóró annyira alap, amennyire csak lehet. Könnyű papírmembrán, vékony műanyag porvédő, acél kosár némi vakrozsdával, habszél (ami még ennyi idő után is hibátlan) és kis mágnes. Annak idején négyet vettem belőle, annyira olcsó volt. Az egyik kicsit súrol, ezért a maradék háromból választottam ki a két legjobb T/S paraméterrel rendelkezőt. Így átlagban Fs = 65,6 Hz, Qts = 0,86, Vas = 8,79 liter.

A magas egy kínai Audio Labs DH25NSF-04, abból is a 8 ohmos változat. Ezt Aliexpressen lehet kapni, 25 USD környékén adnak belőle egy párat. 25 mm-es textil dóm teljesen vállalható kidolgozással. A mágnesre egy kisebb bordát is tettek, de a 15 W terhelhetőséget azért inkább nem próbálnám ki. :)

A hangszórók cseréje egyszerű volt, a PSS méretazonos az SBX-szel, a dómot pedig 180 fokkal elfordítva szereltem be, így tudtam neki új csavarhelyeket fúrni az előlapba. Ezen kívül a szintbe süllyesztéshez egy 4 mm vastag műanyag lapból vágtam egy második előlapot a hangszórók külső méreteire, amit pillanatragasztóval rögzítettem az előlaphoz.

Az esztétikán lehetne csiszolni, majd egyszer ha semmi más dolgom nem lesz foglalkozok vele. Műhelybe nekem így is megfelel, viszont a szintbe süllyesztés meglehetősen nagy (előnyös) különbséget okoz a magassugárzó mért frekvencia átvitelében.

A hangváltó másodrendű lett két apró trükkel: a magassugárzó némileg eső hangnyomását a legfelső tartományban a 4,7 Ω-os szintező ellenállással párhuzamosan kapcsolt 4,7 µF-os kondenzátorral kompenzálom, a doboz magas jósága miatti dobozhangot pedig a mélyközép hangszóróval soros 500 µF-os kondenzátorral csillapítom.

A hangváltó tervezésének részletes lépéseiről, a hangszórók méréseiről, az előlapi süllyesztés hatásáról és arról, honnan lehet 500 µF-os nem-polarizált kondenzátort szerezni a hangváltó tervezés sorozat befejező epizódjában2 olvashatsz.

A hangváltót egy műanyag lapra (ugyanolyanra, amit a süllyesztéshez használtam) készítettem el. A hátoldalon felrajzoltam az alkatrészeket is, ez nekem sokat segít a kapcsolás ellenőrzésében. Itt még a süllyesztés előtti állapot látható, később a magassugárzónál a 6,8 µF kondenzátor 5,6 µF-ra lett cserélve.

Elég nagy lett a hangváltó a nagyméretű alkatrészek miatt (biztosan össze lehet rakni kisebbre is, nekem így sikerült). A doboz oldalára lett csavarozva, így semminek sincs útban és a tekercsek is amennyire lehetett messze kerültek a hangszórótól.

A doboz kártolt gyapjúval teljesen fel lett töltve. A módosított szatelitek frekvencia átvitele egy pici botlást leszámítva 100 - 20.000 Hz közt ±2 dB-en belül van:

A vízesés diagramja is egészen elfogadható.

A hangváltón azért lehetne még csiszolni, nekem néha kicsit sok a prezensz, ami bizonyos műfajoknál tolakodóvá válik (másoknál pedig kifejezetten előnyös). Normális esetben most következnének a több hetes, hónapos meghallgatás utáni módosítási iterációk, de ez ennél a doboznál nem fog megtörténni. Műhelybe ez így, ahogy van tökéletes.

Ezt leszámítva a tonális egyensúlya rendben van, a tere pedig fantasztikus. Nem is annyira a szélessége, mint inkább a közepe imponáló: ami mono, az tényleg pontosan középről szól. Utoljára ilyet a Touranban hallottam3.

Az impedancia menet szódával elmegy 6 ohmosnak, de az autórádió 4 ohmtól használható, tehát ez abszolút rendben van rendszer szinten.

A mélytartományban emelkedő impedanciát a soros 500 µF kondenzátor okozza. Basszusa ezeknek a szateliteknek egyáltalán nincs, a kb. 90 Hz f3 alapján nem is szabad másra számítani. Nem érdemes EQ-val kínozni, a PSS nem szereti a mélyeket, és a nem tetszésének hangot is ad. Mindenképpen ki kell segíteni 100 Hz alatt.

"Mélyláda" építése

A műhelyben korábban használt1 Monacor SPH-170-ből épített mélyláda időközben máshová került, ezért újat kellett építeni. Egyetlen szempont volt: kizárólag itthon fellelhető anyagokból készülhetett. A legnagyobb hangszóróm 13 centis volt, de mindegy is, ez igazából nem is mélyláda, inkább csak a 3. út. A legjobbak az évek óta ide-oda rakosgatott HA15-610-esek lettek volna, de ezeknek a habszélei tönkrementek. Kár, mert a rezonancia frekvenciájuk 40 Hz, Qts-ük 0,54 volt, ideálisak lettek volna a célra.

Maradt még a meglévő pár PSS mélyközép, de az eleve alkalmatlan mélynek és az egyik súrol is, illetve megvoltak még a szatelitekből kiszerelt SBX 1320/MS-ek. Bár ezek sem mélyhangszórók, más lehetőség híján rájuk esett a választás.

A doboz egy nagy fiók bontott faanyagából épült és kifejezetten élveztem a munkát. Igazi puruttya-láda fehér bútorlapból dekopírral vágva, ragasztva-csavarozva, belül akril tömítőzve, itt-ott random fóliázva. :) A méretét és a formáját a bontott anyag adta, így lett 10 literes. Nyilván zárt, az SBX-ek 1,15-ös Qts-ével és 61 Hz-es rezonancia frekvenciájával mást nem nagyon lehet csinálni.

Nem így kell csinálni, de kifejezetten felszabadító érzés, amikor nem kell szintbe süllyesztéssel, esztétikus, pontos illesztésekkel és egyéb időrabló szempontokkal foglalkozni. A maradék anyagból azért jutott némi merevítés is a doboz közepére. Ez egyúttal arról is gondoskodik, nehogy bármilyen állóhullám kialakuljon a hosszabb oldalon.

Ezután kapott öntapadós kárpitot, mert az is volt itthon és előre láthatóan nem lesz rá máshol szükség. Mennyivel jobb így, hogy nem látszik a moslék alatta. A háttérben a tulipánok is jóváhagyták, miután megkapta az aranyozott csatlakozót.

A hangszórókat párhuzamosan kötöttem, hiszen külön-külön 8 ohmosak. Nagy csoda a nyers frekvencia átvitelben nincs, hozza a papírformát. Azért láthatóan több basszusa van, mint a PSS mélyközépnek, bár a kiemelés 100 Hz-en nem szép.

Az aluláteresztő szűrőt 80 Hz-re állítva (a Pioneer 18 dB/oktáv meredekséggel szűr) az alábbi görbe adódik:

A legkeskenyebb EQ-val (2N) 40 Hz-en maximális kiemelést (12 dB, a menüben +6) használva pedig meg is érkeztünk:

Itt jön képbe a helyiség akusztikája. 60 és 120 Hz környékén van egy-egy annyira erős állóhullám, ami kicsit még a fenti közeltéri méréseken is látszik (nem csoda, a garázs szélessége ezen a helyen 285, a magassága 270 cm). Ugyanakkor 45 és 90 Hz környékén egy enyhe kioltás van. A szatelitet 125 Hz-en vágva a két hangszóró úgy összegződik, hogy a 120 Hz környéki állóhullámot semlegesíti, ami nagyon jó. A 90 Hz-es kioltást nagyrészt kompenzálja az SBX természetes kiemelése a kis dobozban. A többi nem változott, a 60 Hz-es állóhullám továbbra is domináns és a 45 Hz-es kioltás is megmaradt. Ezt kicsit sajnálom, de együtt kell élni vele (nem tudom máshová tenni a műhelysarkot és nem fogok akusztikailag kezelni egy garázst).

Alapvetően a kis láda ebben a rendszerben sikeresnek mondható, a feladatát jól ellátja és szépen kiegészíti a szateliteket.

Összegzés

A mélyládát feltettem az asztalra és rápakoltam a holmikat, amik addig a helyén voltak. Itt nincs gond a jelösszegzéssel és kellően közel van a szatelitekhez, hogy ne legyen zavaró a viszonylag magas keresztezési frekvencia.

A szatelitek alá betettem a Tunar5 alá alacsonynak bizonyult Fluid Audio DS5 állványokat. Ez így műhelybe teljesen rendben van, csak kell majd egy nagyobb asztal. :)